Látod, nem bírom már

Kell egy kis méreg

Szúrd a bőröm alá

Fáj, de ne eressz, kérlek

Álmodj velem!

 

A tekintet nem csal

Lesújtó diadal

Egy játék

Telhetetlen vágy.

 

Keres, nem hátrál

Legyőz, s odébb áll

Egy gyilkos mindig ilyen

Mélyre vág.               

 

Az élet miért nem súlytalan?

Miért nem hallom önmagam?

A mélyben benntart és elzár

Gyilkol, biztat, és szétrág.

 

Látod, nem bírom…

 

Az élet miért nem súlytalan?

Miért nem hallom önmagam?

A mélyben benntart és elzár

Gyilkol, biztat, és szétrág.

 

 

Hadd mondjak egy mesét

A történet így szól

Az élet tenger, zápor, láng

 

Hadd mondjak egy mesét

Mindennek kezdetén

A történet így szól

Látnod kell, benned él

Az élet tenger, zápor, láng

S mi harcolunk tüzön vízen át

 

Szemünkben láng él

Felrepít a szél

Hajtanak vágyak és álmok, hát érezz és láss

Az élet fénylő állomás

 

Egy, mi számít a tett, és nem a kételyek

Az ég ködbe borul és oly nehéz a súly

Hangtalan háború dúl

 

Szemünkben láng él

Felrepít a szél

Hajtanak vágyak és álmok, hát érezz és láss

Az élet fénylő állomás

 

Szemünkben láng él

Felrepít a szél

Hajtanak vágyak és álmok, hát érezz és láss

Az élet fénylő állomás

 

Ne add fel most

Nem teheted

Ne állj meg

Rajta, a bátorság, mi

Diadalt hoz

Törj előre még ma!

 

Ne add fel most

Nem teheted

Ne állj meg

Rajta, a bátorság, mi

Diadalt hoz

Törj előre még ma!

 

Szemünkben láng él

Repít a szél

 

A háború rég eldőlt

Most minden őrült vágy

Teljesülhet végre

Mert megtagadni kár

A félelem már hátrál

Mindig van jó megoldás

Oly régóta őrlődsz

S a lét egy villanás

Szemünkben láng él

Felrepít a szél

Hajtanak vágyak és álmok, hát érezz és láss

Az élet fénylő állomás

Szemünkben láng él

Felrepít a szél

Hajtanak vágyak és álmok, hát érezz és láss

Az élet fénylő állomás

Szemünkben láng él

Felrepít a szél

Hajtanak vágyak és álmok, hát érezz és láss

Az élet fénylő állomás

 

 

Ismerek pár bűbájt
Nálam szerepek fonódnak
A kártya hű barát
S a lapjai rólunk szólnak

Szeret vagy megszeret
A szó pereg
S rád bűbáj száll
S ez elrepít hozzám

Játsszunk még!
A bűvölt ajkak csókra várnak
Játsszunk még!
Én minden jelben téged látlak

Rejtély, hogy miért hevernek a párnák közt tépett bábok
Egyetlen bűnöm az
Hogy zord szívükbe tűt mártok

Sebekből serkenő vérünk csepeg
Az üst forr már
A láng eggyé formal

Játsszunk még!
A bűvölt ajkak csókra várnak
Játsszunk még!
Én minden jelben téged látlak

Játsszunk még!
A bűvölt ajkak csókra várnak
Játsszunk még!
Én minden jelben téged látlak

Játsszunk még!
A bűvölt ajkak csókra várnak
Játsszunk még!
Én minden jelben téged látlak

 

 

A holnap elszáradt
A múltunk a földön hever
Keserű már a likőr

És íztelen az eper

Halkan csobban a víz
És túl közel a perem
Tudtuk, ha egyszer kidől,
A hullám égig emel

Száraz szirmok úsznak széjjel
A neonfényben
Elmerülünk kézenfogva
Hangtalanul, legmélyen

 

Azt akarom, hogy égjen!

Hangtalan itt bent, legmélyen!

Azt akarom, hogy égjen!

Azt akarom, hogy égjen!

 

Vele vagyok es kihuny minden fény

Rá gondolok, a gyertya csontomig ég

Hallom a megszokott bókot, de hangtalan

Ég velünk, hadd égjen!

 

Ne kímélj!

 

Hűvös reggel vár ránk
De bedőlök a meséknek
A szemének
Az összes szerepében
Az enyém, de mit sem ér

 

Hűvös reggel vár ránk

Azt akarom, hogy égjen!

 

Hűvös reggel vár ránk

Azt akarom, hogy égjen!

 

Hűvös reggel vár ránk

Azt akarom, hogy égjen!

 

Hűvös reggel vár ránk

Azt akarom, hogy égjen!

 

 

Az, aki áttör a vas tömegén

Felszabadít a lánc alól

Ő az a hős, ki a másnapokon

Megpihen, de küzdeni sem fél

 

Mert ez a város harcra ébred

Őrült tánccal tépne szét

A sok alak mind velem mozdul

Nem kell szó, mikor a test beszél

 

Óóó…

 

Küzdjük át az éjszakát

Húzz magadhoz, nincs ki lát

A káosz úgyis bennünk él

Megvesznék, ha nem ölelnél

 

Ki lesz az ász, aki életben tart

Messze űzi az ébredést

Én csak várok, tudom, ha nem jön el

Nekem a többi mind kevés

 

Tömeg fullad a szürkeségben

A levegőben diadal ég

Szúr a kard és reped a páncél

De egy harcos így érzi, hogy él

 

 

Küzdjük át az éjszakát

Húzz magadhoz, nincs ki lát

A káosz úgyis bennünk él

Megvesznék ha nem ölelnél

 

Küzdjük át az éjszakát

Húzz magadhoz, nincs ki lát

A káosz úgyis bennünk él

Megvesznék ha nem ölelnél

 

Küzdjük át az éjszakát

Húzz magadhoz, nincs ki lát

A káosz úgyis bennünk él

Megvesznék ha nem ölelnél

 

Küzdjük át az éjszakát

Húzz magadhoz, nincs ki lát

A káosz úgyis bennünk él

Megvesznék ha nem ölelnél

 

 

Nézz körül, semmi sincs

Csak mozgó képernyők

Soha sem lesz késő nyomni egy vészjelzőt

Hadd legyen zaj, hadd legyen zaj!

 

Ebben a városban minden a megszokott

Nincsenek emberek

Csak szemtelen drónok

Mondd, mi a baj, mondd, mi a baj!

 

Ébredj fel!

Ébredj fel!

Ébredj fel!

Ébredj fel!

 

Ebben a városban minden a megszokott

Nincsenek emberek

Csak szemtelen drónok

Mondd, mi a baj, mondd, mi a baj!

 

Nézz körül, semmi sincs

Csak mozgó képernyők

Soha sem lesz késő nyomni egy vészjelzőt

Hadd legyen zaj, hadd legyen zaj!

 

Ébredj fel!

Ébredj fel!

Ébredj fel!

Ébredj fel!

 

Ébredj fel!

Ébredj fel!

Ébredj fel!

Ébredj fel!

 

 

Beüt a kód, az elme máshol jár

Míg menetelek armadák útján

Monoton, hosszan elréved

Fals tükör a kósza elmémnek

 

Egyedül szép a szélcsendben

Mosolyom egy görbe véletlen

Nem félek már a zúgástól

A lét széttört szilánkjain táncol

 

Stagnál a gondolat az elmém zakatol

Menetelek, ahogy a földhöz lakatol

A sok gyökér, mi a mélyből tekereg

És bőr alatti vezetékként megvezet

 

Stagnál a gondolat az elmém zakatol

Menetelek, ahogy a földhöz lakatol

A sok gyökér, mi a mélyből tekereg

És bőr alatti vezetékként megvezet

 

Lapul a föld, ha léptünk bajt hoz rá

Lapos lesz, ha száz talp tapos rá

Igaz lesz e régi elmélet

Feszül a lánc, nincsenek fények

 

 

Stagnál a gondolat az elmém zakatol

Menetelek, ahogy a földhöz lakatol

A sok gyökér, mi a mélyből tekereg

És bőr alatti vezetékként megvezet

 

Stagnál a gondolat az elmém zakatol

Menetelek, ahogy a földhöz lakatol

A sok gyökér, mi a mélyből tekereg

És bőr alatti vezetékként megvezet

 

A falnak menetel

Itt nincs, ki követel

Itt nincs, ki parancsol

Csak az elmém zakatol

Csak az elmém zakatol

Csak az elmém zakatol

 

Stagnál a gondolat az elmém zakatol

Menetelek ahogy a földhöz lakatol

Nem parancsol senki

Nem irányít senki

 

Stagnál a gondolat az elmém zakatol

Menetelek, ahogy a földhöz lakatol

A sok gyökér, mi a mélyből tekereg

És bőr alatti vezetékként megvezet

 

Stagnál a gondolat az elmém zakatol

Menetelek, ahogy a földhöz lakatol

A sok gyökér, mi a mélyből tekereg

És bőr alatti vezetékként megvezet

 

A falnak menetel

Itt nincs, ki követel

Itt nincs, ki parancsol

Csak az elmém zakatol

Csak az elmém zakatol

Csak az elmém zakatol

 

Nem parancsol senki

Nem irányít senki

 

 

Néhány dolog jobb, ha kimondatlan

Egy újabb hibából nem baj, ha több van

Már este van és várlak

Nem léteznek zárak.

 

Néha azt hiszed,

hogy őszinte szív vár

Máskor azt látod,

a szél hordja szét

A képzelet egy homokvár

Ne gondolj most rá!

 

Az éjjel vár

Ő lesz most az úr

Az éjjel vár

A hajnal szíven szúr

 

Hagyjunk el mindent, mi már megtörtént egyszer

A jelen itt van, és az ágyon fekszel

A pillanat, mi lüktet

Nem találunk szebbet.

 

Fogd meg a kezem és ne

szólíts kérlek

A neved nem az enyém

és ez nem a végzet

Lépjünk innen!

Hadd lebegjen minden!

 

Soha se volt idő, és rájövünk, hogy soha se lesz

Szemedben félelem és ráébredek, hogy te sem mersz

Engem te értesz

Nélkülem nem fénylesz

 

Egyszer sem hívtuk egymást, ha kellettünk

Nálam, nálad vagy másnál ébredtünk

Leállsz és vége

Mert, ha leállunk, úgy vége

 

Az éjjel vár

Ő lesz most az úr

Az éjjel vár

A hajnal szíven szúr

 

 

Kimegyek az útra
Lenézek az úton
Látom édesemet
Ő is lát engemet.

 

Akarom szólítni
Szánom búsítani
Mégis megszólítom
Egy szóval, kettővel.

 

Ne menj el édesem!
Ne hagyj el engemet!
Sír a szívem érted
Majd meghalok érted.

 

Könnyű a pókháló
Az is megtart engem
Csak egy hajszálon is
Hozzád ránthatsz engem.

 

Kimegyek az útra
Lenézek az úton
Látom édesemet
Ő is lát engemet.

Zord utcák, kietlen, szürke tér

Üres házak

Nem zeng itt gyermekdal már rég

Ez vár rám, ez várhat ránk.

 

Ezernyi gép, de semmi fény

Számtalan ember

Ma már mind csak árnyként él

Ez vár rám, ez várhat ránk.

 

Csendes harc

Amíg láncra vernek zombi arc,

Mivé lettünk, nézd!

Ez vár rám, ez várhat ránk.

 

Miért történt?                    

Érezd az új tavasz melegét

Még nincs késő

A zápor szunnyadó erejét

Lesz még dal

Apró talpakon por és sár

Rajtunk áll

Múltunk megbocsátást vár.

 

Miért történt?                    

Érezd az új tavasz melegét

Még nincs késő

A zápor szunnyadó erejét

Lesz még dal

Apró talpakon por és sár

Rajtunk áll

Múltunk megbocsátást vár.

 

 

 

Üres ház, nincs ki vár

Túl sok hír

Mennyi hazugság

Ez vár rám, ez várhat ránk.

 

Ezer fal

Elrejt, de mégse véd

Más a világ

Ha kezünk összeér

Ez vár rám, ez várhat ránk.

 

Miért történt?                   

Érezd az új tavasz melegét

Még nincs késő

A zápor szunnyadó erejét

Lesz még dal

Apró talpakon por és sár

Rajtunk áll

Múltunk megbocsátást vár.

 

Miért történt?                    

Érezd az új tavasz melegét

Még nincs késő

A zápor szunnyadó erejét

Lesz még dal

Apró talpakon por és sár

Rajtunk áll

Múltunk megbocsátást vár.

Rajtunk áll

 

Miért történt?

Még nincs késő

Lesz még dal…Rajtunk áll.

 

 

A mondáink gyöngyök egy régi forrásból

A kürt erejét por és föld fedi el

De együtt, ha lépünk, a föld is feléled

A múlt közös medrünkben életre kel

 

Míg két kezed kelyhében nyílnak a rózsák

Míg görbülő ajkakon nóta remeg

Bár köd lepi égi fánk szép koronáját

A szívünkből száz erős ága ered

 

Fenn az égen

Zúgó szélben

Ezer évnek hangja száll

 

Míg szívünk lángol

Legyünk bárhol

Hangunk egyként kiált:

Hogy köztünk nincs határ

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Most mi vagyunk az ár

Őseink nyomán

Sosem volt határ

 

Ma árvaként alszik a gyermek a földön,

Mi otthona lesz, mire felkel a nap

 

Nánáná

 

Fenn az égen

Zúgó szélben

Ezer évnek hangja száll

 

Míg szívünk lángol

Legyünk bárhol

Hangunk egyként kiált:

 

Hogy köztünk nincs határ

Most mi vagyunk az ár

Sosem volt határ

 

 

 

Most tűzben lesz porrá

 

Reggel pillants fel az égre

Napfény árad rád

Létünk hibák halma

De minden rendbe jön, csak várj!

 

Elvesztünk a bűnben

De hidd el, lenéz ránk

Hát térden állva kérd!

 

Teremt az ember istenként

Uraljuk ezt a földet rég

A torony magas, de építs még

Hozzá, fel, hozzá!

 

Nem volt elég, így próbálnánk

Elérni híres országát

De minden vágy és minden vár

Most tűzben lesz porrá

 

Az ember képes, hogy létrehozzon

De nem pótolja őt

A gyógyír kezünkben van

De az ára nagyra nőtt

 

Halld az égi harsonát

Belezeng a táj!

Holdfény csillan meg a vízen

Az éj száz fényben vibrál

Ha teremtőket játszunk

Minden semmivé lesz tán

 

Halld az égi harsonát

Belezeng a táj!

 

Teremt az ember istenként

Uraljuk ezt a földet rég

A torony magas, de építs még

Hozzá, fel, hozzá!

 

Nem volt elég, így próbálnánk

Elérni híres országát

De minden vágy és minden vár

Most tűzben lesz porrá

Halld az égi harsonát

Halld az égi harsonát

 

Teremt az ember istenként

Uraljuk ezt a földet rég

A torony magas, de építs még

Hozzá, fel, hozzá!

 

Nem volt elég, így próbálnánk

Elérni híres országát

De minden vágy és minden vár

Most tűzben lesz porrá

 

Teremt az ember istenként

Uraljuk ezt a földet rég

A torony magas, de építs még

Hozzá, fel, hozzá!

 

Nem volt elég, így próbálnánk

Elérni híres országát

De minden vágy és minden vár

Most tűzben lesz porrá

Ááá

Hozzá, fel, hozzá!

Ááá

Most tűzben lesz porrá

Ááá

Hozzá, fel, hozzá!

Ááá

Most tűzben lesz porrá